Ueda pov:
Kaoru távozása után kicsit
furcsán érzem magam. Enyém az egész lakás. Furcsa megint egyedül lenni mégis
ott van a tudat, hogy a lakás tulaja vagy mondjam már lakótársnak? Mindegy
szóval Kaoru nemsokára haza jön. Az egész lakásban összesen egy virág van, amit
még az ex barátnőjétől kapott. Csak azt kötötte ki, hogy éljen még az általa
gaznak nevezett növény.
Azt hiszem kicsit otthonosabbá
kell tennem. Mielőtt bármi baj lenne kulcsra zárom Kaoru hálószobájának ajtaját
és dolgozószobáját is. Aztán beengedem Kazuyát.
-Szép helyen laksz most, csak
kicsit mintha olyan…
-Személytelen lenne, igen –
bólogatok megértően – Szeretnék pár tanácsot kérni. A lakótársam vagy inkább fő
bérlőm egy megrögzött agglegény és gitározik. Szerinted hogyan lehetne fel
dobni az otthonát? Persze úgy hogy én se meneküljek ki innen azonnal?
-Nehéz ügy de talán nézzük át
ezeket előbb. – azzal a sarokba állított kanapéra telepszünk, és szétteríti az
itt árválkodó dohányzó asztalon a lakberendezési újságokat. Nem mondom nem élek
rosszul, de a legtöbb bútor, amit mutat inkább felejtős, vagy az ára vagy a
kinézete miatt, mert például nem tudok el képzelni egy lila állólámpát ide a
sarokba, ahogy világit Kaorunak.
Végül alig két hét egy kis
utána rohangálás után már én is vidámabban térek haza. Egy kis szőnyeg itt egy
kis virág ott egy kép a falon máris békésebb az élet. Persze a kanapé mögötti
falon lógó képeket nem bántom.
Végül nekünk is becsúszik egy
rövidebb koncert sorozat.
Utálok táncolni ez tény és
sok rajongó meg is van rajta botránkozva mégis szeretem a zenét és szeretek
énekelni. A dalokkal átadni olyan dolgokat, amit érzek tapasztaltam.
Persze megint telt ház és
megint siker. Még Jin nélkül is szeretnek minket.
Otthon béke fogad és olyan jó
úgy végig járni a szobákat hogy minden otthonos. Kaoru nem rég hívott és
nemsokára belépnek Japán területére azt nem tudja mikor ér haza de majd jön.
Végig járom a lakást kinyitom az eddig bezárt szobáit és mivel áporodott a
levegője és a por is rendesen megülte úgy döntök nem szívatom meg inkább
kitakarítok itt is. Lehet nem fog örülni neki, de azt hiszem friss ágyneműt is
kap. Meg egy kis párologtatót is a fűtőtestre. Kitárom az ablakokat és
beáramlik a friss levegő. Mintha évszázados por lepne mindent. Feldúlom a
szobát majd mindent vissza rakok a helyére. Majd némi hezitálás után
felakasztom a feltöltött párologtatót. Végül még egy ajándék doboz az éjjeli
szekrényére.
Még kinyalom a lakást,
készítek vacsorát. Fáradtan rogyok le a kanapéra, még van annyi erőm, hogy az
oda készített szatyorból előhúzzam az új takarót. Fejem alá gyömöszölöm és már
alszok.
Kulcszörgésre ébredek, nyílik
az ajtó, megérkezik egy nagyon fáradt sok csomagos Kaoru.
-Üdv itthon – mosolyodom el.
Fel néz és mintha kihúztak volna belőle egy dugót látom ahogy le ereszt. – Éhes
vagy? – érdeklődöm, bólint. Be cuccol én addig melegedni hagyom a vacsorának
valót.
-A mosógép üres?
-Persze hagyd csak ott a szennyest,
majd szétválogatom – rendelkezem a koszos ruha felett, és terítek.
Asztalhoz ülünk és
vacsorázunk, közben mesél, hogy mi minden történt vele, persze azokat a
részleteket, amit telefonban nem említett meg. Élvezettel hallgatom. Sokat
nevetek az apró problémákon és így visszagondolva ő is meg mosolyogja a dolgot.
-Akkor most térjünk rá az
üzleti részére a dolgoknak – teszi le az evőpálcikákat. Kezdek félni –
Szeretném ha maradnál – döbbenten guvadnak ki a szemeim.
Nem mondom el játszottam a
gondolattal, mi lenne ha maradhatnék és nem csak pár hónapig. Nincs kötöttség
bárhova el mászkálhatok, mégis van egy olyan érzésem valakinek fontos vagyok.
Valakiről lenne lehetőségem gondoskodni. Nagyon jó lenne.
