Se veled se nélküled 12. fejezet

Reita pov:

Sikerült olyan szintre fejlesztenem, hogy már nem foglalkozom Sakurával és csak egy pillanatra olvad le a mosoly a fejemről Kamijo említésére. Mert persze említve van. Ruki néha felhozza, hogy jó lenne elmenni, inni. Eddig szerencsére kikerültem a programot, mondván fáradt vagyok és álmos. Elég hihető, mert be esett szemeimmel nem sokat tudnak kezdeni lassan a sminkesek. Nem szoktak vakolatot rám rakni, de az előző interjún kellet, hogy a rádiós beszélgetés alatt a rajongók ne lássanak semmit. Mondjuk Uruha a másik, másnaposan jött. Valószínűleg elkönyvelték annak, hogy együtt ittunk.

-Rei mesélsz nekem? – kérdezi Ruki mikor végre kiszabadulunk az interjúról.

-Mit?

-Gyere, ebédeljünk meg, idegesítő volt hallgatni a gyomorkorgásodat – nevet rám és karon ragad. Nem is enged, míg oda nem érünk egy étteremhez. Helyettem is rendel hatalmas adagot.

-Na, mesélj!

-Mit?

-Mi történt veled? A srácok nem mernek rákérdezni, mert félnek, hogy megölöd őket. Kamijo van a dologban?

-Lehet – vonok vállat.

-Elmeséled kerek egészben a történetet?

-Milyen történetet?

-Kai habogott valamit, mikor másnaposan tántorogtál be.

-Nem mondtam, hogy van barátnőm – nemtörődömségem a tetőpontjára hág – Nem akartam a munkámba keverni, szakítottunk. Kamijo hazavitt, mert már ott voltam, hogy megkérem a csaj kezét, még a gyűrű is meg van – nyúlok a zsebembe és kidobom az asztalra a vihar vert kis dobozkát. Ruki döbbenten nézi meg a csomag tartalmát.

-Te, ez egy férfi gyűrű – rosszallóan néz rám.

-Már csak a csomagolás az eredeti. Nem vagyok homokos – szögezem le előre.

-Ezt mindenki tudja rólad – kuncog drága énekesem.

-Mégis – felsóhajtok – Beleszerettem… - a pincér meghozza a kajánkat. Neki állok enni. Ruki csak pislog, és nem érti.

-Kibe szerettél bele?

-Kamijoba – nem nézek rá, nagyon fáj bevallani. És biztos látszik a szememen, nem kell, hogy aggódjon.

-Tessék? – nyögi ki.

-Én is így reagáltam, mikor rájöttem mit érzek – somolyogok – De már nem lényeg, amilyen lassan jött, olyan gyorsan lett vége – vállat vonok – Sakurát ott hagytam, most már el is költöztem. A gyűrű, amit látsz, pedig Kamijonak szántam és nem a volt barátnőmnek.

-Mért mentettek szét a vámpírkával?

-Az én hibámból – gondolkodva figyelem a levesemet – Nem kellet volna elmondanom neki, hogy szeretem.

-Nem vall Kamijora, hogy azért dob ki valakit, mert az elmondja iránta való érzéseit.

-Ruki – állítom meg a sok kombinálás előtt – A fogalmazással volt baj. Tudod, milyen vagyok – mentegetőzve vonogatom a vállam.

-És csak így hagytad?

-Minek szépítsem? Több hónapja volt már, lehet rég elfelejtett és lehet csak játszott. Másnap láttam egy csajjal. Valószínűleg van barátnője.

Chibi csak nem válaszol, gondolataiba mélyedve eszik tovább.

Azt hiszem, hálával tartozom neki, jól esett végre elmondani valakinek.

-Biztos tied a gyerek? – kérdezi hirtelen.

-Nem – rázom meg a fejem – Mikor szakítottunk, már egy ideje nem feküdtünk le egymással, nem volt rá időnk. Aztán, jó sokára jött vissza.

Hümmögve kajol tovább.

-Mire készülsz? – rosszat sejtek.

-Beperelem a volt csajod, hogy tönkre tette a kapcsolatod Kamijoval. Azt hiszem ezt.

-Ruki, ugye tudod, hogy abszurd, amit mondtál? – mosolygok rá.

-De legalább megérte – hajol át az asztalon és vereget vállon. – Mosolyogtál. Utoljára a koncerten vigyorogtál.

-Mert akkor Reita voltam – sóhajtok.

-Miért?

-A gondokat Akira nem képes meg oldani. Reita csak zenének él.

-Nehéz, de nézd, Kai is megoldotta.

-Ja – horkanok.

-Menjünk, mert lassan dolgom lesz és Pon is lehet vár már.

-Érezzétek jól egymást – állok fel és az ebédem árát asztalra dobva távozom. Hálás vagyok, azt hiszem a bandának, segített, hogy beszéltem a gondomról, még ha csak most is, de jobb később, mint sose.

Kamijo pov

Csöng a telefon. Ki a franc az ilyenkor? Ki nem tud élni nélkülem?

- Mond – látom a kijelzőn Ruki nevét.

- Beszélnünk kell, de személyesen, mert annyi pénzem nincs, hogy ezt telefonon beszéljük meg.

- Oké, átjössz, vagy mit akarsz?

- Gyere át.

- És Hiroto?

- Szólok neki is, nem lesz gond.

- Oké, máris megyek – bontom a vonalat.

Fáradt vagyok, de ha a chibi így beszél, akkor tényleg fontos. Beülök a kocsiba és elindulok. Fél óra alatt el is érek hozzá. Kopogok és pár pillanat múlva nyílik az ajtó.

- Szia – áll előttem Hirito.

- Szia, Ruki? – lepődök meg.

- Bent van, gyere – áll félre.

Bent leveszem a cipőm. Az énekes a nappaliban ül és bambul maga elé.

- Mi olyan fontos? – állok meg előtte.

- Reita elmondott mindent, mi van-volt köztetek - vág a közepébe.

- Aha – ülök mellé.

- Nagy hibát követtél el.

- Miért? – figyelmem megakad a szöszi kölykön.

Rukira néz, és mintha tudná, hogy ez már nem publikus, leül egy székre, fülhallgatót vesz a fejére és a laptopján meg a gitárján kezd dolgozni.

- Mert nem tudtál mindent. Úgy volt, hogy Reinek volt egy barátnője, aki isten tudja mióta csalta. Szakítottak, ez akkor volt, mikor részegen vitted haza. A csaj másfél hónap múlva megjelent nála, mondván, hogy terhes tőle. Nem tudom pontosan mi történt, csak azt, hogy az a ribanc már nyíltan csalta Reit. A közös lakásukba vitte az új pasiját, úgy hogy Reita is ott volt.  A pasas egyszer ki is zárta őt a lakásból, ezért ment haza mindig tőled korán. Az se biztos, hogy övé a gyerek. Ezek után tetted ki őt. Szerintem az volt nála az utolsó csepp. Azóta teljesen kifordult magából. Már az se érdekli, ha a beszólásaival vérig sért minket, vagy valakinek a lelkébe gázol. De legalább megpróbálja jóvá tenni, azzal, hogy segít. Már nem érdekli semmi. Próbálja azt mutatni, hogy túltette magát rajtad és már semmi baja, de ez nem így van. A szeme nem hazudik. Nem mond nekünk semmit, egyedül akarja megoldani, de nem megy neki. Nem hagyja, hogy segítsünk neki – néz fel rám kétségbeesetten.

Elgondolkodom a hallottakon. Így már érthető minden.

- Nagyon mellé lőttem – sóhajtok egy nagyot.

- Hát igen – ért egyet.

Ha Ruki velem ért egyet és engem szid, ott tényleg nagy gáz van. Így, hogy látom min ment keresztül Rei, minden világos. De ha ekkora a baj, miért nem szólt? Ha tudok erről, tehettem volna ellene, vagy segíthettem volna. Én meg nem hallgattam meg a magyarázatát és akkor löktem el, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rám.

- Mondtam már, hogy egy nagy balfasz vagyok? – nézek az énekesre.

- Nem, de most bebizonyítottad.

- Tudtam, hogy számíthatok rád – fintorgok – De miért nem szólt?

- Nem tudom, ő ilyen, mert egy macsó sose panaszkodik – utánozza Reit.

- Barom – morgom.

- És mi van a barátnőddel? Rei azt mondta, hogy csaltad őt. Ez nem vall rád, ezért nem hiszem, de tudni akarom – nagyon komoly a tekintete.

- Milyen barátnő? – kerekedik ki a szemem.

- Rei úgy tudja, hogy van neked.

- Neki is kifejtettem már a véleményem a nőkről.

- Tudom.

Elgondolkodom, mit értett ennyire félre az a… szőke ciklon. Nővel nem igazán mentem sehova. Elgondolkodva túrok a hajamba.

- Mégis mikor? – fordulok hozzá.

Egyáltalán nem tudom, mi van.

- Mikor szakítottatok, másnap.

- Másnap… - motyogom.

Mit is csináltam másnap? Aznap dolgoztam és Lizával ittunk. Utána dolgozni akartam, mert el voltam maradva, de…

- Hát persze! – csapok a homlokomra.

- Végre rájöttél? – kérdi szemrehányóan.

- Az a lány nem a barátnőm, hanem a húgom, Liza.

- Mi?

- Liza akkor munkát keresett és felajánlottam, hogy lakjon nálam. Miután szakítottunk Reitával, másnap kirángatott a lakásból. Biztos akkor látott minket együtt.

- Nem tudtam, hogy van húgod. Ha ezt tudom…

- Nem tehettél volna semmit. Szerinted elhitte volna? – hűtöm le.

- Nem hiszem – sóhajt lemondóan – Viszont – vált hangnemet – legutóbb beszéltem vele és olyan más volt a hangja, és magát hibáztatja, mert szétmentetek. Azt hiszi hiba volt elmondani neked, hogy szeret.

- Nem mondta.

- De, mert mikor kérdezted, hogy van-e valakije, ő rád gondolt.

Úgy érzem, mintha tökön rúgtak volna. Akkor mindent félre értettem.

- Azt hittem, a barátnőjére gondol – nyögöm.

- De nem. Már olyanok voltak, mint az idegenek. Ő szeretett téged, sőt, szerintem még mindig. Te mit érzel iránta?

- Fáj, hogy mindezt nem mondta el, hogy nem bízott meg bennem.

- De bízott benned, mert hozzád ment, nálad kereste a nyugalmat, nem nálunk.

- De annyira mégsem, hogy ezt elmondja.

- Nem tudom, ő ilyen.

- Makacs szamár – morgok.

- Az, de még nem válaszoltál a kérdésemre.

- Szeretem, de tényleg. Soha nem játszanék az érzéseivel. Ha valaki, akkor te tudod ezt a legjobban.

- Igen, én tudom, de ő nem. Túl nagy volt a fájdalma, ahhoz, hogy ezt megértse. Ha komolyan beszélsz és akarsz tőle valamit, akkor menj el hozzá, mert nagyon ki van készülve. Talán rád hallgat és hisz neked.

- Gondolod?

- Igen. Még szeret, csak nem akarja bevallani magának. Elmenekül az érzései elől, hogy ne fájjon neki.

- Csendkirály-chan – motyogom.

- Minél előbb menj el hozzá és tedd helyre. Neked talán sikerül.

- Nem vagyok mindenható.

- De neki igen. Szüksége van rád. Mióta vagy te ilyen töketlen?

- Nem vagyok az.

- De igen, az vagy.

- De nem!

- Akkor bizonyítsd be!

- Mikor hozzám jöttél bebizonyítottam neked és nem panaszkodtál, sőt, rohadtul élvezted.

- Most nem rólam van szó, hanem a bassszerosról! Menj és rázd helyre Reitát!

- Jó, még ma átmegyek hozzá.

- Helyes – kísér az ajtóig.

Intek neki és a másik srácnak, aki csak most figyelt fel és már megyek is. Innen nem lakik messze, így hamar odaérek. Egy idős néni megy be, így nem kell bajlódnom a kapuval. Felszaladok a megfelelő emeletre és bekopogok.

- Mit akar? – nyit ajtót egy nő.

Ez meg ki? Talán a volt barátnő.

- Suzuki Akirát keresem – próbálok nyugodt maradni.

Nem elég, hogy tönkre tette Akira életét, még tekintetéből áradó megvetés is. Vérlázító.

- Nincs itt.

- Úgy tudom, itt lakik.

- Rosszul tudja, már elment.

- Hova?

- Mit tudom én, nem is érdekel.

Kiráz a hideg ettől a hangtól és a belőle áradó undortól. Még kérdeznék, de rám csapja az ajtót, majdnem orrba vág.

- Ribanc – morgom.

Ezért utálom a nőket. Ahogy ez is, egy pénzéhes, számító szuka. Nem tudom Akira honnan szedte össze és mit szeretett benne. Mit látott benne? Lizát inkább mondom nőnek, mint ezt. Inkább nem húzom fel magam ezen. De ami jobban érdekel: hol van Reita? Kimegyek a házból és beülök a kocsiba. Előszedem a telefonom és hívom a chibit.

- Drága Ruki, ugye tudod, hogy ha találkozunk, szétrúgom a segged? – kezdem köszönés helyett.

- Mert?

- Azt valahogy elfelejtetted közölni, hogy Rei elköltözött – morgok.

- Hoppá, tényleg – halom, hogy a nevetés szélén van.

- Ha most azonnal nem mondod meg a címet, én esküszöm, megöllek.

- Nyugi, mondom – és lediktálja.

Nem köszönök el, csak kinyomom. Komolyan, amilyen aranyos tud lenni, olyan hülye is. Kis keringés után megtalálom a címet.