Egymás mellett 2: 9. fejezet

Ueda pov:

Az éjszaka közepén motozásra ébredek. Mi a fene söpri le a dohányzó asztalról az újságokat? Félkomásan oda vánszorgok az ajtóhoz, csak kicsit nyitom ki hátha Kaoru az egy nővel, nem kéne rájuk nyitni, elvégre szabad ember megteheti. De a látvány, ami elém tárul homályosan, meg lep és el is keserít. Shinya segíti a dülöngélő Kaorut el a kanapéig. Ahhoz a kanapéhoz, amit előszerettettél használok délutáni szundikálásra.

-Kaoru fürdened kell – Shinya elkezdi lerángatni a ruhákat az igen illuminált gitárosról. Elsegíti a fürdőbe, víz zubogás, gondolom egy darabig el lesznek kiosonok inni ha már fel ébredtem. Sajnos visszafele menet pont összefutok velük.

-Kölyök segíts – szól Kaoru kásás hangon. Hóna alá nyúlva segítek nekik eljutni a megfelelő szobába és ágyba. Amint ágyban van, alszik is. Kimenekülök a szobából, hogy kettesben hagyjam őket.

Nem sokára Shinya jön utánam.

-Remélem boldog vagy – mordul rám és távozik. Értetlenül nézek utána.

Fáj a lelkem. Nehezen véve a levegőt megyek vissza a szobámba, még aludnom kell, mert holnap bonyolult napom lesz.

Reggel rossz felkelni, még rosszabb munkába menni, de ami a legrosszabb Kaoru telefonjáról megint fel hív az egyik Dir en Grey tag, és pont az, akivel nem igazán akaródzott beszélni.

-Szeretnék veled találkozni – közli ezt úgy, hogy az nem egy meghívás, hanem egy kijelentés.

-Hol? Mikor? – ha muszáj, akkor muszáj, és minél előbb annál jobb.

-Munka után Kaoru lakásához közelebbi kis étteremben.

-Rendben – bontja a vonalat. Nagyot sóhajtva leteszem én is.

-Mi baj Hime-chan – karolja át a vállam Kazuya.

-Semmi Kame – erőltetek egy mosolyt.

-Ennek köze van ahhoz az eseményhez, amit múltkor elmeséltél?

-Valószínűleg. – horgasztom le a fejem.

Shinyával találkozni nem is volt annyira kellemetlen. Egyszerűen meg kérdezte mi történt, végig hallgatta meg köszönte és távozott. Na persze nem meséltem el neki olyan pontossággal csak amire rá kérdezett. Mert Shinya nagyon alapos. Lehet Kaorunak jobb is, ha ő vigyáz rá.

Kaoru pov

Szörnyű fejfájásra kelek. Forog a szoba, kavarog a gyomrom. Mindjárt hányok. Mélyeket lélegezve próbálok nem rókázni. Az éjjeliszekrényen van gyógyszer és víz. Lenyelem a tablettát, majd nehézkesen felülök az ágyon. Sikerül kivánszorognom a konyhába, ahol Ueda reggelizik.

- Jó reggelt – köszön.

- Volt már jobb is – morgom.

- Mi a baj? Szörnyen festesz.

- Azon kívül, hogy hulla másnapos vagyok? Semmi.

- Azt látom.

- Este kicsit összeültünk Gackttal egy baráti kis csevejre.

- Tényleg? – kapja rám azonnal a tekintetét.

Kissé remeg a hangja, és félve várja a folytatást.

- Szóba került sok minden, koncert, magánélet. Aztán Shinyával ültem le inni, a többire nem emlékszem.

Ahogy elmondom, hogy beszéltem Gackttal, Tatsuya teljesen elsápad, és kikerekednek a szemei.

- Aha – bűnbánóan hajtja le a fejét.

Nem igen foglalkozom vele, iszom pár korty vizet, és megyek öltözni. Nem merek enni, mert biztos viszont látnám.

Egész napomra rányomja a bélyegét a tegnap este. Szinte egész nap morgok, a többiek nem igen mernek hozzám szólni, még Kyo se. Néha Shinya próbál velem kommunikálni, megszólalásaira csak tőmondatokban vagyok hajlandó válaszolni.

Délután Yoshiki felhív, és közli, hogy holnap lesz nála ez házibuli, ahova szíveskedjünk eltolni a seggünket. Ott lesz természetesen az X, Boo, Boss és mi. Kikérem a srácok véleményét, végül rábólintok a meghívásra.

Hazaérve nem kiáltom el magam, hogy megjöttem. Minek? Teljesen fölösleges.

- Kaoru, megjöttél? – jön a kérdés a vendégszobából.

- Aha – válaszolom tömören.

Ledobom a cuccom a kanapéra, és megyek a konyhába. Egy sörrel a kezemben megyek a dolgozószobába, és nézem át a rendelési listát. Mikor úgy látom, hogy minden rendben, elküldöm. A sör után elmegyek fürdeni, majd aludni.

Reggel korán kelek. Megiszom reggeli kávémat. Épp az újságot olvasom, mikor megjelenik Ueda. Nem igen szólunk egymáshoz.

- Ma is sokáig dolgozol? – töri meg a feszült csendet, két korty tea között.

- Nem, de nem jövök haza. Buli lesz Yoshikinél.

- Aha.

Miután elolvasom, ami érdekel, összeszedem a cuccom, és megyek.

- Szia – még fél füllel hallom.

Nincs különösebb dolgunk ma, tekintve, hogy nem hullaként kéne menni a dobos legendához. Csak könnyed gyakorlással múlatjuk az időt. Nem is igen lehet semmit kezdeni a bandával, Die és Toshi teljesen felpörgött, Kyo is várja már a bulit. Shinya… egyszerűen csak Shinya. Nekem meg teljesen mindegy, csak ne legyek otthon.

Yoshiki mint mindig, most is lenyűgöz. Az alsószinten zajlik a buli, az emeletre nem igen mehet senki. Annyi kikötés volt, hogy a zongorához senki nem nyúlhat, hacsak nem akar rövid időn belül, és szörnyű kínok közt meghalni. Hamar megvan mindenkinek a közös hang, én elsőként Sugizoval kezdek társalogni. Mesél a lányáról, meg hogy hova viszi majd nyaralni. Mindenről beszélünk, csak a munkáról nem. Később Pata is csatlakozik hozzánk. A zene, a barátok és a pia segít megfeledkezni minden gondomról. Végre nem azon jár az eszem, hogy Ueda mit tett. Nem lenne okom arra, hogy szarul érezzem magam miatta, mégis így van. Nem tudom miért, de párszor ránézek a telefonomra, hátha hív, hogy mikor leszek otthon, de semmi. Talán jobb így mindkettőnknek. Végül az alkohol, és a jó hangulat segít megfeledkezni mindenről. Önfeledten, gátlások nélkül hülyéskedünk mindannyian. Ők azok az emberek, akikről tudom, hogy nem árulnak el, és szúrnak hátba. Épp a két énekest figyelem a kanapéról, közben fél füllel figyelek Heath mondanivalójára, mikor elalszom.

Reggel másnaposan ébredek a kanapén eldőlve. Sugizo az egyik fotelban keresztbe fészkelte el magát és valami istentelen orrhangon horkol, a másikon a X énekese alszik eléggé szétcsúszva. Ülésbe tornázom magam. Dei a szőnyegen, a radiátor mellett alszik. A többieket nem látom, de nem is nagyon érdekelnek. Kikóválygok a konyhába. Iszom egy pohár vizet, és lerogyok az asztalhoz. Még szerencse, hogy intéztem mára egy szabadnapot.

- Elég rendesen szétcsaptátok magatokat – jelenik meg a ház ura.

- Nem tagadom.

- Helyes, mert nem lehet.

Elhúzom a szám.

- Ha nem gáz, mennék, szarul vagyok – sóhajtok két korty között.

- Menj csak. Ha a többiek felkeltek, őket is elküldöm. A takarítást a bejárónő elintézi.

- Oké, kösz.

- Mit fogsz csinálni?

- Őszintén? Aludni.

Nevetünk egy sort, aztán összeszedem magam, és lelépek. Otthon az üres lakás fogad. Elvánszorgok a fürdőbe, és lezuhanyzom. Nagyon jól esik. Egy melegítőnadrágban jövök elő. Elnyúlok a kanapén, és el is alszom.

Ueda pov:

Fáj Kaoru elutasítása, tehát Gackt-san elmondta neki. Annyira éreztem, hogy ez lesz, ténylegesen Éjszakai pillangónak fog gondolni.

-Mi baj Tat-chan? – ül le mellém Koki.

-Semmi – legyintek.

-Na de Hime-chan – mosolyog – Nem szoktál ennyire magadba zuhanni.

-Elárultam valamit, amiről azt hittem létezik, de már nem is fontos.

-Tatsuya néha félelmetes vagy – rázza meg értetlenül a fejét.

-Köszönöm – mosolygok rá – Ezt jó tudni, legalább félelmetes tudok lenni.

Végül csak haza engednek. Korábban érkezem, mint szoktam és nem az üres lakás fogad. Hökkenve veszem tudomásul, hogy Kaoru biztosan jól érezte magát este hisz most békésen alszik egy igen kényelmetlen pózban a kanapén.

Előszedek egy takarót és betakargatom. Mint oly sok évvel ezelőtt, csak akkor a munka mellet aludt el. Megmosolygom az emléket, végül rájövök, én itt csak egy idegen vagyok egy nem kellő személy. Ideje távozásra ösztönöznöm magam. Kaorunak itt a bandája, akik már lassan a családja, itt van Shinya, aki valószínűleg ha én nem lennék, már itt élne és boldogok lennének. Igen itt az ideje, hogy elmenjek.

Bemegyek a szobámba, igen azt hittem az én szobám lehet ez a helység. A falak fullasztóak árasztják magukból a negatív kisugárzást és ezzel elérik, hogy menekülhetnékem támad. Ma estére még itt maradok. Holnap szabink van fel hívom Kamét hátha tud valamit segíteni és keresek új lakást. Mivel itt laktam sikerült sorolnom némi pénzt. Lakáshoz még kell egy kicsi, nem sok, és meg is vehetek egyet. Nem kell az albérlettel szenvednem. De ehhez még kell vagy három hónap és a fizumból félre rakható összeg.

Halkan kiosonok letusolni majd vissza a szobámba. A nem annyira fontos dolgaimat el kezdem becsomagolni az utazó ládámba. A vándorcirkusz tovább áll.

Keserű gondolatimmal tömve alszom el, tündérkéim se tudnak meg nyugtatni mindegyik sértetten el bújik ha hívom. Nem akarnak szóba állni velem. Tudom tettem súlya kergette el őket.

Kaoru előttem áll és kiabál velem, fejemhez vágja, hogy kurva vagyok és tűnjek az ő házából, nem tűr meg ilyen koszos egyéneket egy légtérben. Pofon vág, majd a lakás életre kell, a szekrények fenyegetően csattogtatják a fiókjaikat, ajtajaikat, a lakásból kiszippant egy erő, és bevágja előttem az ajtaját, majd a nagy fekete semmiben találom magam.

Zihálva riadok. Pszichológushoz kell mennem, ez lesz Kame első gondolata, ha elmesélem neki. Szerencsére eleget álmodtam ahhoz, hogy felhívhassam Kamét. Már a második csengés után felveszi. Nem firtatja, miért akarok oda költözi csak egyszerűen hagyja, hogy megkérjem. Sőt bele is egyezik.

-Minden rendben van veled Kazuya?

-Miért ne lenne.

-Nem kérdezel, nem mondasz semmit, nem szoktál ilyen hamar bele menni, hogy oda menjek, hacsak nem a te ötleted.

-Tatsuya – hatalmasat sóhajt – éreztem, hogy valami nincs rendben, tudom, hogy neked most erre van szükséged, eljönni a baj veszély és megrázó élmények helyszínéről, és ilyenkor általában hozzám menekülsz.

-Kivéve mikor azt hittem bízhatok valakiben, akiről azt hittem ismerem – sóhajtok, torkom elszorul. Ideje mindent előröl kezdeni. Nagyot sóhajtok.

-Szólj, ha kész vagy, várlak – azzal elköszönünk.

Leülök a szoba közepére, körbe nézek, ezek a szekrények kergettek el. Lassan neki durálom magam a pakolásnak.

Több napig is eltart, míg mindenem össze szedem a lakás különböző pontjairól. A fürdőszobai holmim hagyom a legvégére. Kaoru nem lép a szobámba úgy se, így a bőröndjeim szépen el vannak egy hegyben, az egyik sarokban.

Itt az ideje indulni, az utolsó törülközöm is elraktam.

Kaoru tökéletesen időzít, pont megérkezik, fáj látni, hogy Shinyával együtt, de nem baj így legalább mindketten meg kapják azt a szabadságot, amit itt létem korlátozott.

-Kaoru, egy pillanatra – állítom meg az érkezési rutinjában.

-Igen? – hangja hideg, már csak kicsit fáj, hisz megérdemlem.

-Szeretném oda adni a kulcsokat – előveszem kulcscsomóm – Elköltözöm.

Kaoru pov

Minden olyan, mint évekkel ezelőtt. Otthon hiába vár Ueda, mégis olyan, mintha egyedül laknék ott. Semmi sem olyan, mint eddig volt. Nagyon rossz.

Egy koncertet szervezünk otthon, Osakában. Sajnos számítani kell a nyári záporokra, így a biztonság kedvéért egy fedett színpadot is lefoglalunk. Nem lenne jó, ha elmosna minket az eső. A hetek repülnek, és eljön a koncert napja. Még jó, hogy két helyszínnek készültünk, mert a fellépést megelőző este leszakadt az ég, és nem akart elállni. Gond nélkül lezajlik a koncert, hatalmas a siker.

Shinya többször megemlíti, hogy beszéljek Uedával, mert nagyon megváltoztam. Egyik délután Shin úgy dönt, átjön, hogy elhozzon pár filmet. Aminek nem annyira örülök, hogy a kutyáját is hozza. Nincs bajom az állatokkal, de nem akarom, hogy a szőnyegre piszkoljon.

- Remélem szobatiszta – jegyzem meg, mikor kinyitom az ajtót.

- Kaoru, tudhatnád, hogy az. Különben nem hoztam volna magammal a kis drágámat – méltatlankodik.

- Mindegy, te takarítasz utána.

Morran egyet, és belépünk a lakásba. Miyu boldogan szalad, hogy körbenézzen. Alig veszem le a cipőm, Tatsuya elém áll, és közli, hogy elköltözik.

- Mi? – nyögöm.

- Nem akarlak zavarni titeket – kezembe nyomja a kulcsaimat.

Teljesen leblokkolok, ez most komoly? Miért? Mi van? Ez a bejelentés felér egy tökön rúgással, és egy hideg zuhannyal. Oké, hogy most nem vagyunk jóban, de ez nem túlzás? Meg mi az, hogy minket nem akar zavarni? Fáj, hogy lefeküdt Gackttal, de ennek ellenére nem akarom, hogy elmenjen.

- Gyere, beszéljünk – Shinya karon ragadja Uedát, és a kanapéra ülteti – Kao, kérlek, adj enni Miyunak.

- Oké – nyögöm.

A kis szobacirkálóval a konyhába megyek, és keresek neki valami ehetőt.

- Miből gondolod, hogy Kaoru és én együtt vagyunk? – tér a lényegre dobosom.

- Szerinted? A vak is látja, hogy milyen jóban vagytok. Ahogy gondoskodsz Kaoruról, le se tagadhatod, hogy szereted.

- Teljességgel félre értettél mindent – Shinya mint mindig, most is a józanész.

- Mégis mit? – csattan fel Ueda – Ne szórakozz velem! Nem vagyok ilyen hiszékeny.

Miyu végez az evéssel, és gazdájához siet. A konyhaajtó keretének támaszkodom, és onnan figyelem a beszélgetést. Shin ölbe veszi kedvencét, és simogatni kezdi.

- Shinya mindig ilyen gondoskodó. Az egész banda fölött anyáskodik – jegyzem meg.

Tatsuya hol rám, hol bandatársamra pislog.

- Így van. Le se tagadhatnátok, hogy ez jó nektek, mégis kapom a megjegyzéseket – kiérződik az él a hangjából.

- De… - értetlenkedik Tatsuya.

- Nincs jelentősége ennek – vonok vállat.

- Így van. Azon kívül, Kao és én… mi lennénk a világ leglehetetlenebb párosa. Lássuk be, Kaoru nagyon kupis, nem tud rendet tartani – pillant körbe a lakásban.

- Na! – méltatlankodok.

- Így van, azt be kell látnod.

- Nem tagadom – ért egyet Ueda.

- Én szeretem a rendet, és nem tűröm a koszt se. Lássuk be, előbb ölnénk meg egymást Kaoruval, minthogy eljussunk az ágyig. Azon kívül, nekem ott van egy hisztis basszeros, aki vár.

Ueda értetlenül pislog.

- A lényeg, hogy semmi sincs köztem és Kaoru között, nem úgy, mint köztetek – néz ránk felváltva – most hogy ezt tisztáztuk, megyek.

Elviszi a kikészített filmeket, majd kutyáját ölbe kapva távozik.

- Igazat mond Shinya? – lép elém bizonytalanul.

- Igen – bólintok.

Megilletődve néz a szemembe. Nem tudom megállni, végig simítok arcán, majd magamhoz húzom, és egy könnyű csókot lehelek ajkaira. Elhúzódnék, de mikor viszonozza, szinte elolvadok. Magamhoz húzom, és bújok ölelő karjaiba. Ahogy mélyítjük a csókot, nem kérdés, hogy ő irányít. Nem érdekel, neki bármit szabad. Mielőtt bármi történhetne, elhúzódik tőlem, és csillogó szemekkel néz rám.