Egy más mellet - 10. extra fejezet

Ueda pov:

A nappaliban csókoltam meg miután Shiyna mögött becsukódott az ajtó. Most pedig…

Itt állunk talpig meg fürödve az érzéseinkben.

-Akkor ez most azt jelenti nem költözöl el? – kérdezi végül Kaoru.

-Azt – bólintok.

Még nem teljesen értem a helyzetet, Shiyna érthetően beszélt de Kaoruból néha nehéz kihúzni bármit is.

-Elmegyek fürdeni – sóhajtok és megyek a szobámba. Ez most kicsit zavaros. Kinyitom utazó ládám.

-Tatsuya – szól Kaoru, hátra pillantok az ajtóban áll. Kicsit elhagyatottnak tűnik, ahogy ott áll.

-Igen? – kiveszem össze hajtogatott pólóimat az ágyra teszem, azt követi a többi ruhadarab. Kaoru csak áll és nem tudom mit is szeretne igazából. Én se ilyennek képzeltem el az első csókunk. Sokkal romantikusabbnak sokkal lágyabbnak. Mégis Kaoru kezdeményezett, ő tette meg az első lépést, én pedig meg tetem azt amit már rég szerettem volna megcsókoltam. Lágy volt és félénk. A nagy Kaoru az igazi vezér, aki még engem is vezet úgy simult hozzám mit egy kiscica. Nagyot sóhajtok.

-Meg bántad? – kérdi félve.

-Mit?

-Hogy nem költözöl el és hogy meg… - felé fordulok és nem fejezi be a mondatott.

-Nem – határozott felelet, mint ahogy határozottan teszem le az utolsó ruhadarabom (egy még viccből vett boxert) és fordulok felé. Szintén határozott léptekkel megyek hozzá, és fogom meg a tarkóját. Hökkenten meg hátrálna, de nem engedem. Megint meg csókolom bár most több érzékiséggel, mint először. Édesen simul megint kicsit neki döntőm az ajtófélfának nem hagyva, hogy nagyon el tudjon menekülni. Másik kezemmel arcélét simítom meg. Még az a kis szakáll kezdeménye se zavar, sőt a borostája sem.

-Ne essünk elhamarkodott döntésre – suttogom ajkainak – Maradok még egy kicsit – azzal elengedem. Felveszem a törülközöm, kis neszesszerem és egy tiszta alsóval karöltve megyek a fürdőszobába. Nem akarok hülyeséget tenni, elég volt egyszer. Akkor is fájt. Tudtam, hogy az egy egyszeri alkalom mégis fájt.

Kaoru ide is utánam jön; nézi, ahogy teszek-veszek, ahogy előveszem az elpakolt dolgaimat. Ahogy térülök-fordulok, neki megyek.

-Bocsi – lépnék el, de átölel. – Mi baj?

-Én… - zavarban van.

-Igen? – szemébe nézek és nem tudok onnan kiolvasni semmit – Mi zavar Kaoru?

-Mit hamarkodnál el? – kérdi dacosan végül. Muszáj elmosolyodnom rajta. – Ez egy igen komoly kérdés! Nem nevetni való.

-Nem a kérdésen mulattam – sóhajtok. Kibontakozok az öleléséből – Ha letusoltam meg beszéljük rendben? – kérdem.

Válasz helyett kimegy a fürdőből. Nagyot sóhajtok és beállok végre a tus alá. Letucsakolom magamról a koszt és a nap idegeskedéseit.

Tisztán lépek a nappaliba, Kaoru ott ül és épp rágja a hüvelyk ujján lévő körmöt, ez már azt jelenti nagyon ingerült. Kevesen látták így, sajnos én azon kevesek közé tartozom, aki igen.

-Na végre – mordul.

-Nem fulladtam bele a lefolyóba – leülök az egyik fotelba, így fair, most komolyan kell beszélgetni, bár ahhoz némileg fel kéne öltözni, de nincs kedvem még azzal is bíbelődni.

-Szóval mit bánnék meg?

-Nem te hanem én – látom ahogy elsötétül az arca – Félre érted – intem le a közelgő vihart – Nem azt bánnám meg amit teszünk hanem ahogy. Nagyon kevés egyéjszakás kalandom volt talán egy kezemen meg tudom számolni mennyi, csak azért mert nekem nem csak a testi vágy kell ahhoz, hogy élvezzem az aktust. Jó ha tudod nekem érzelmek is kellenek. Ugyan érzelem nélkül is élvezni lehet, de sokkal másabb.

-És?

-Ha veled lennék az… - kicsit elakadok. Hogy lehet ezt elmondani?

-Nem lenne érzelmes?

-Épp ez az, túlon-túl az lenne. – hajamba túrok – Nem tudom el magyarázni rendesen, de fontos vagy és kötődöm hozzád.

-Miért nem közeledtél, mint a többiek?

-Mert azt hittem Shinyával vagy, előtte meg azt, hogy nem érdekelnek, vagy valami hasonló.

Beáll egy kis csend, mindketten gondolkodunk, sajnos nem tudok semmit kiolvasni a szeméből. Aggódom, hogy az ajtón túl találom magam rövid időn belül.

-Nem akarom, hogy meg bánd – szólal meg végül – De akarom… - felém mozdul, bár csak annyi hogy előrébb csúszik ültében.

-Nem fogom meg bánni – rá mosolygok – De megbántani se akarlak.

-Azon túl vagyunk – sóhajt.

-Sajnálom – hajtom le fejem – Nem akartalak meg bántani.

-Mit szeretnél? – kérdi kis hallgatás után.

-Őszinte érzéseket – felállok – Nem akarok, és nem is tudok el várni, csak szeretettet szeretnék kapni és őszinteséget – felé nyújtom kezem, meg fogja, felhúzom. – Gyere – elindulok a fürdőszoba felé.

-Elég nagyfiú vagyok, azt hiszem egyedül is tudok fürdeni – mordul fel. Muszáj elnevetnem magam.

-Rendben – engedem el.

Rövid ideig van csak távol, addig a nappaliban állok, most hogy legyen tovább? Kaoru meg érkezik mellém. Itt az ideje aktivizálni magam. Megsimítom arcélét, csodálkozva veszem észre meg borotválkozott, mosolyogva oda dörgölöm arcom. Nem enged messzire megcsókol, alig érintem ajkait máris érzem itt bajok lesznek ha nem csillapítom az iránta érzett olthatatlan étvágyamat. Már ö is csak alsó nadrágban van így megcsodálhatom tetovált felső testét. Végig cirógatom az egyik mintás vállát. Felmordul.

-Ne csiklandozz.

Kicsit felbátorodva közlékenységén, hátát veszem kezelésbe, ahogy nekem ütközik meg érzem gerjedelmét. Nem csak én vagyok kényelmetlen pillanatokban.

-Talán nem itt kéne folytatni – suttogom fülébe, miközben végig csókolgatom a vállától a füle tövéig.

-Talán – sóhajtja.

-Hova vigyelek? – kérdem sejtelmesen, nem is hittem volna, hogy képes vagyok ilyen hangot kiadni. Kaoru hanyagul a szoba felé int. Hogy melyikbe vigyem nem mondja. A szobája felé vezetem. Határozottan lépek be mögötte, ahogy határozottan lököm le az ágyra, és feszítem ki mint egy húrt. Hagyja, hogy azt tegyek vele, amit akarok, mégis elvárom, hogy részt vegyen a játékban, melyben épp végig szántok nyelvemmel a mellkasán. Sóhajtozik, néha meg-megrándul kalandozó kezem alatt. Nem kell sok és már majdnem a csúcson van pedig még hozzá se értem rendesen.

-Nagyon érzékeny vagy Kaoru – suttogom felhajolva hozzá.

-Érzékeny? – nyögi kiszáradt szájjal, segítek neki, benedvesítem, mély csókban forrunk össze. Nem veszi észre, hogy fél kézzel az éjjeli szekrényében matatok. Pontosabban fentről a második fiókban, itt tartja a síkosított és az óvszert. Szerencsém van, mert mindkettő a kezembe akad. Hogy honnan tudom, hogy itt tartja? Pár éve nem volt itthon az éves nagytakarításnál és engedélyt kaptam a szobája kitakarítására is. Nos akkor igen alapos voltam. Bele mosolygok a csókba az emlék hatására. Hogy Kaoru figyelmét eltereljem ráfogok alsón keresztül merevedésére. Felnyög és hátravetett fejjel megfeszül.

-Hova sietsz? – kuncogok – Még messze nincs vége a kínzásodnak – elengedem és visszatérek mellkasa cirógatásához, közben fölé térdelek. Nézem, ahogy ködös tekintettel végig terül alattam. Tökéletes látványt nyújtva ezzel. Végig simítok feje bujától a felső testén keresztül, megállok az alsó nadrágjánál. Beakasztom egyik ujjam majd meg gondolom magam. Jobb ötletem támadt. Lehajolok és fogaim közé szorítom az anyagot. Kaoru meglepett kiáltást hallat, majd visszaejti a párnára fejét. Némi kézi segítséggel leügyeskedem róla a már ténylegesen felesleges ruhadarabot. Itt az ideje még jobban bekeményíteni. Egyszerre fogok rá a tövében férfiasságára és hajolok rá a makra.

-Szentségit – mordul fel Kaoru és megint megfeszül. Játszadozom vele, nem tudom az egészet bekapni, így be kell érni a kettős kényeztetéssel. Mikor úgy érzem, itt az ideje elő ügyeskedem a síkosított. Sikerül észrevétlenül letépnem az óvszerhez csatolt kis alufóliás tasakot, majd kinyitni. Egy kis adagot rá kenni az ujjamra és visszatérni Kaoru férfiasságának masszírozásához. Kicsit kényelmesebben elhelyezkedem, hogy ne azonnal rúgjon le csak másodjára. Finoman masszírozni kezdem, a fenekét majd a farpofái közé csúsznak ujjaim és eljutok a célig. Neki állok lazítani az izmokat, ha jól tudom még nem volt sose férfival. Szeretném, ha az első kellemes lenne neki. Nyelvemmel őrjítő sebességre kapcsolok, belé vezetem egyik ujjam. Kaoru megfeszül, felszisszen és ficánkolásnak. Felmordulok, erre felnyög. Jól megy ez, már elég laza a lenti izma jön a következő ujj. Megint megfeszül bár nem annyira, mint az elsőnél. Technikát váltok, nyelvel és folytatom a tágítást. Ollózok kicsit, majd jön még egy ujjam. Nagyon szoros, fájni fog neki, ha nem csinálom tovább, de lassan nem fogok tudni magammal bírni.

-Tatsuya nem bírom tovább – nyögi Kaoru. Felhajolok hozzá, ezzel teljesen hozzápréselődöm.

-Én se sokáig – lehelem ajkaira és vad táncba hívom nyelvét. Egyik lábát derekamra teszi, közelebb vonva magához.

-Ne – suttogom szájába – Elvesztem a fejem.

-Akarlak – mordul fel. Ennek a felkérésnek nem lehet ellent mondani. Elhagyom testét. Kiülök az ágy szélére, felhengergetem magamra a gumit és még bekenem síkosítóval. Visszafordulok hozzá, kiterülve fekszik az ágyon, kapkodja a levegőt és álló farka csillog a homályban. Istentelenül szexi így. Fölé tornyosulok, felhúzom egyik térdét, másikat kilököm oldalra. Szemébe nézek, bólint. Nem eresztem tekintetét. Látni akarom az arcát, mikor elmerülök benne. Kicsit helyezkedem, meg csókolom, lassan veszem birtokba testét. Óvatosan nyomulok előre közben figyelem minden rezdülését. Vállamba kapaszkodva liheg, szuszog. Egy pillanatra muszáj lehunynom szemem, olyan forró, olyan szűk, olyan jó. Nem mozdulok, még élvezem azt, hogy összekapcsolódott testünk.

-Tat… - nem tudja végig mondani még a nevem sem, mert meg mozdulok. Nem tudtam magam tovább türtőztetni, mégis egy lágy lassú ritmust diktálok, ki akarom élvezni minden pillanatát, ahogy újra és újra lemerülök testében. Elhanyagolt férfiasságára fogok, ugyan olyan lassan kényeztettem azt is.

-Méhg – leheli Kaoru és kibillenti oldalra csípőjét. Felmordulok, ezt nem kéne, de csak nem hagyja abba újra és újra kibillen. Fejem a párnára támasztom, feneke alá fúrom kezem és ráfogok formás farpofáira. Kicsit meg gyúrom, de ettől csak még jobban akarom. Másik kezemmel férfiasságát veszem kezelésbe. Karjai, lábai, mint a pókháló, rám tekerednek, és nem engednek. Fullasztó ölelése, szűk, forró belseje. Nem bírom tovább, gyorsítok, a vég közelében kontrolálatlanná válik testem és egyre erősebben döföm belé magam. Kaoru hirtelen meg dermed, remegni kezd, magához szorít és hangosabban szuszog, mint eddig. Kezemben ficánkolva, pulzál férfiassága, belső izmai meg rándulnak, magával ránt a nihilbe. Magamhoz ölelem és csak hagyom, hogy magvam kilövelljen. Remegések sora fut végig gerincemen és testemen.

Visszazuhanva a földre végre levegőt is veszek. Elnehezült tagokkal rogyok Kaorura. Csók közben hagyom el testét, nem akarom tovább feszíteni, mégis felszisszen az atrocitásra. Elterülök az ágyon.

-Azt hiszem meg kéne fürdeni megint – motyogom.

-Nem árt – morog Kaoru, és nézi össze kent hasát.

Még egy kicsit fekszünk, hogy összeszedjük magunkat. Lassan ülök fel, sikerül megúsznom, hogy mindent összekenjek. Lehúzom a használt óvszert és visszajuttatva eredeti csomagolásába, felállok.

-Mit szolnál egy együtt fürdéshez? – kérdezem óvatosan.

-De csak ha segítesz felállni – nyöszörög Kaoru még mindig hanyatt fekve.

-Egy pillanat – kirohanok, kidobom a használt gumit és síkosítós tasakot. Útközben magamhoz veszek némi papír zsebkendőt. A szobában letörölgetem Kaoru hasát, azt a pocit, amit már elég rég óta érinteni szeretnék. A zsebkendők szintén a kukában végzik. Kaoru pedig nagy nehezen végre feláll. Elbicegünk a fürdőig. Neki a feneke nemem a combom fáj.

A meleg vízsugár segít ellazítani. Slamposan törülköző után megyek és szárazra dörgölöm, amit nem vesz jó néven és morogva vissza fekszik az ágyba. Mosolyogva követem.

Felhőtlen boldogságom csak addig tart míg oda nem bújok hozzá. Muszáj bocsánatot kérnem tőle. Megérdemli.

Kaoru pov

Életem talán legszebb délutánját köszönhetem Tatsuyának. Az sem érdekel, hogy én voltam az uke. Vele szemben nembánom. Ő azt tesz velem, a mit csak akar. Mosolyogva túrok barna tincseibe. Fülig szalad a szája, és bújik. Közelebb mászik hozzám, és megcsókol. Elfészkeli magát mellettem, a tetoválásaim, és a hátam cirógatja. Jelenleg nem tudok az oldalamra fordulni, a hátamra meg főleg nem. Jólesik kedveskedő érintése, kellemes megborzongok.

- Kaoru, sajnálom, ami Gackttal történt – töri meg csendet.

- Felejtsük el – legyintek.

Elvigyorodik, és még egy hajszállal közelebb húzódik. Nehézkesen az oldalamra fordulok, ő hátamhoz simul, hasamat cirógatja.

Elgondolkodom mindkettőnkön. Teljesen más ez a srác, mint amit mutat. Nem az az üresfejű, kölyök, akinek első ránézésre gondolnám. Ő egy igazi férfi. Nem tudom, mit nyújt a munkában, de azt igen, hogy itthon, a négy fal között ő a vezető egyéniség, velem ellentétben. Itthon nem tudom azt nyújtani, mint a próbákon, így nem nehéz fölém kerekedni, de, hogy őszinte legyek, nem bánom. Ueda karjai közt végre elengedhetem magam, neki nincsenek elvárásai, amiknek meg kell felelnem. Ő tudja, mit akar, én megteszem, ez jól van így. Hiába mondja, hogy csak hűséget akar, úgy érzem ez nem elég, meg akarok felelni neki, ezen csak mosolyog, és rám hagyja. Hiába mondja, hogy nem kell, de látszik rajta, jólesik neki a figyelmesség, és amit adni tudok neki.

Bárhogy nézem, ő nekem akar megfelelni, én neki. Mind ketten úgy akarunk teljesíteni, hogy tudjuk, fölösleges. Nem tudom, mit hoz a jövő, csak azt, hogy amíg Ueda mellettem van, nem leszek egyedül. Sokat változtunk mindketten, amit a másiknak köszönhetünk, és ez az előnyünkre lesz. Egymást segítve jutunk és a csúcsra, és hozzuk ki magunkból és egymásból a maximumot.

VÉGE!

(Vagy szeretnétek folytatást?)