Se veled se nélküled 3. fejezet

Reita pov:

Ruki már megint a telefonján csücsül. Ez nem jelenet jót főleg, hogy Kamijoval beszél. Sakurát három napja nem láttam már. Ma este akartam vacsorázni vinni. Erre mozizunk. Lehet mivel nem láttam csak telefonon beszéltünk most is jól érezhettem magam. Végszóra megrezzen a telefonom.

-Igen? – szólok bele telefonomba.

-Szia kicsim – kuncog Sakura a készülékbe.

-Mond – nógatom.

-Ma este azt hiszem, nem leszek beszámítható – zajokat hallok a háttérből. Hisz még csak délután van, máris bulizik?

-Ezek szerint arrafelé már party time van.

-Igen – háttérből szólongatják, válaszol is, de nem értem teljesen, lehet befogta a mikrofont.

Mindig is tudtam, hogy bulizós, hisz egy bárban szedtem fel aztán egymás mellet maradtunk hosszabb ideig. Valószínűleg a baráti körével inkább bulizik. Nem mozgunk egy csapatban, és egy szinten. Már annyira lenyugodtam, hogy ne menjek fejjel a falnak és ne minden estémet egy bárban töltsem. Most csak a haverokkal megyek el inni és ritkábban, mert a munka lett az életem.

-Oké fiúk, holnap ugye mindannyian rá értek! – rikkantja Ruki. Ha nem beleegyezően bólogatunk, csúnyán néz és hisztizik. Hát marad a bólogatás.

-Akkor aznap estére ne akarjatok semmit – dörzsöli össze a tenyerét. Rosszat is sejthetnék, de minek?

Ráérek akkor ezen agyalni, ha már a hideg ágyban fekszem egyedül és azon gondolkodom vajon Sakura mikor jelenik meg a következő magazinban.

Hiába szeretnék túlesni mindenen, nem megy ilyen gyorsan. A percek csigalassúsággal telnek. Nagyon nehezen akar délután lenni.

-Gyerünk srácok, mintha élnétek – nyaggat mindenkit Ruki. Mint aki duracel elemet reggelizet. Mindenkinek megy, csak én vagyok ilyen fáradt.

-Rossz estéd volt Reita?

-Nem fárasztottak ki, ha ez érdekel – morgom.

Csak nevetnek, tovább lépnek a dolgon szerencsére. Nem akarom, hogy a szerencsétlen estémen röhögjenek.

Végre eljön a délután ideje. Megyünk a beképzelt vámpírjához.

Kocsiba vágjuk magunkat és Uruha vezet. Bár nem tudom miért, hisz ő fog a legtöbbet inni.

Megérkezünk a sokemeletes házhoz. Hiába csengetünk semmi. Befut Yuki, de még ő is hiába nyomogatja a gombot, nem ér el vele semmit. Mire ide ér a többi bandatag, már elég idegbajos a társaság.

Ruki telefonál, majd elővarázsol egy kulcsot és már be is jutunk a lakásba.

Még sose jártam Kamijonál, de valahogy kinéztem belőle ezt a rendet és eleganciát. Katonás rendbe van minden. Ruki olyan, mintha nem is vendégségbe jönne, hellyel kínál minket, még a Versaillesesek is meghökkennek rajta. Jómagam elfészkelődök az egyik kényelmesnek tűnő fotelban.

Figyelem a többiek tevékenykedését. Fáradt is vagyok, meg nyugtalan. Az oké, hogy a tulaj előtt hülyéskedünk, de így, hogy nincs itt, nem annyira élvezetes, mert szeretem látni a reakciókat is. Ruki a sarokban álló gitárhoz ront és magáévá teszi, na, nem úgy, mint Uruháét szokta, csak egyszerűen leül velem szemben és pengeti. Szépen szól.

-Énekelni is fogsz? – kérdezem fél mosollyal a fejemen.

-Miért is ne – von vállat, és elkezd dúdolni.

Lassan kezdem unni a helyzetet. Mikor végre megérkezik a selyem vámpír. Csapzottan és kicsit kifulladva. Tehát sietett, de mentségére legyen szólva, hozott iható dolgokat.

Kamijo pov:

Meg lett beszélve, hogy ma este mozizás nálam. Jönnek Rukiék, meg persze az én bandám. Ez még nem lenne baj, mert takarítottam és rend is van, de az már nem oké, hogy viharban kell elmennem piát venni, mert ismerem a srácokat annyira, hogy tudjam, szeretnek inni. A chibi is felhívta erre a figyelmem, hogy ez rájuk is igaz. És amilyen szerencsém van, „kicsit” beállt a forgalom az eső miatt, nekem meg már otthon kéne lennem, mert mindjárt jönnek. Végszóra megszólal a telefonom.

- Elaludtál, vagy mi van? Már egy ideje csengetünk hozzád – morog Ruki.

- A helyzet az, hogy elakadtam a dugóban, de már nem vagyok messze. Addig menjetek be.

- Jól van –bontja a vonalat.

Oké, már ott vannak. Ez ciki. Negyed óra múlva végre megállok a kapu előtt és leállítom a kocsit. Már csak a piát kell felvinni. Remélem a fiúk nem szedték szét a lakásom. A lakásba érve, hallom, hogy valaki zenél. Ezek hoztak gitárt? Ennyire munkamániások nem lehetnek. Ez a gitárhang….

- Aki hozzáér a gitáromhoz, azt elevenen megnyúzom! – kiáltom és megyek a nappaliba.

- Még engem is? – néz ártatlanul Ruki, kezében egy gyönyörű fekete gitárral, amire folyó vért festetek mintaként.

- Nem, téged csak megkínozlak, és ha jófiú voltál, talán elengedlek – mosolygok ravaszul.

- Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni – néz nagyot Uruha.

- Pedig tud, és szépen zongorázik – bólogat Teru.

- Mi tartott eddig? – kérdi Kai.

- Ez – mutatom fel az üvegekkel teli szatyrokat.

- De jó – szeri meg Uruha.

- Mit nézünk? – ül le Aoi a fotelba.

- Vámpír horror – mutatja fel a DVD-t Hizaki.

- Biztos jó ötlet megnézni Kamijo rokonságának megölését? – kérdi óvatosan Yuki.

- Azok nem igazi vámpírok. Csak gyenge utánzataim – vigyorgok önelégülten.

A reakciók igen változatosak. Valaki mosolyog, más a fejét csóválja, a többi szimplán hülyének néz. Mindenki oda ül, ahol van hely, míg a metál hercegnő elindítja a filmet. Teljes a sötétség, csak a TV villódzik, a mennydörgés és villámlás remek hangulatot teremt. Közös megegyezés alapján végig nézzünk mind a három Penge filmet. A második közepén kimegyek, hogy hozzak még valami piát. Visszaérve látom, hogy Ruki nagyon elmélyülten figyeli a vérontást. Ördögien elmosolyodok és halkan mögé lépek. Lassan a nyakához hajolok és finoman ráharapok az érzékeny bőrre. A chibi méretét meghazudtoló magasságba ugrik és felvisít. Éles hangja sérti a fülem, a többiek is ugranak egyet ijedtükben.

- Mi a jó büdös francot csinálsz Ruki?! Meg akarsz ölni minket? – hördül Reita.

Én a kanapé támlájára támaszkodom és röhögök.

- Barom! – kiált rám Ruki – Ezt még megbánod – fenyeget.

- Arra kíváncsi vagyok.

- Na, kuss és nézzük tovább – tesz rendet dobosom.

Kuncogva ülök vissza helyemre Ruki és Aoi közé. A pöttöm tarkón csap és nagyon csúnyán néz rám.

Reita pov:

Miután lehiggad a banda és folytatjuk a filmet, kezdek fáradni. Laposakat pislogva próbálok ébren maradni. Hiába érdekes a film, hiába látom feszülni a nadrágot a selyemvámpír combján, hiába érzem hogy ez egyre jobban fusztrál, a fotel túl kényelmes.

Lehet be aludtam, mert a film végére ébredek fel, hogy fel kapcsolódik a lámpa. Azt hiszem még egyszer meg kell majd néznem hogy tudjam miről szólt.

-Azt hiszem ideje haza menni – nyújtózok egy nagyot.

Egyetértő morgásokat kapok válaszul.

Reggel nagy meglepetésemre Sakura mellettem van, mikor fel kelek. A következő meglepetés a konyhában ér van reggeli készítve nekem.

Legnagyobb, pedig a cégnél ér mikor Saga jön szembe, és velem akar beszélni.

-Segíts már egy kicsit – morog.

-Miben tudok? – vágom zsebre a kezem.

-Naoval most lehet bírni, ez oké, de ott van Pon – itt nagyot sóhajt.

-Ehhez nekem mi közöm?

-Az énekesed Ruki – itt félszegen vakargatni kezdi a tarkóját.

-Küld fel a próbaterembe ma délután, elintézem, hogy ne működjön a lift és fáj a lábad ugye? – értetlenül néz rám. Erre kihasználva az acélbetétes bakancs csodáit kedvesen sípcsonton csapom.

-Ha nyoma marad – nyögi fel és oda kap.

-Kapsz majd feketenadályt – veregetem meg a vállát – Az egyik erősítőd nálam maradt – azzal ott hagyom.

Hogy intézzem el, hogy a lift ne működjön? Egyszerű lent kell tartani a földszinten… szereznem kell egy fém csövet ennyi.

Ha ez se jön be akkor nem tudom mi lesz. Hiroto tényleg szerelmes abba a szerencsétlenbe. Bár ne láttam volna a tegnapit. Annyira sajnálom a kis gitárost. Muszáj lépni itt valamit.

Egész nap figyelem az énekest.

-Mi az Rei? – áll meg mellettem Aoi cigivel a kezében.

-Délután bent kéne hagyni Rukit egyedül.

-Ez megint olyan, amiről nem akarok tudni?

-Nem, ez olyan, amiben segítened kell – kacsintok rá.

-Szóval megint kerítőnősködsz?

-Ha ők nem veszik észre – vonok vállat.

-Nem fogjuk ezt könnyen megúszni.

-Nem baj csak segíts.

-Oké nemsokára bedobom a szövegrészt az le fogja foglalni.

-Akkor hivom az illetékest.

Legyint és megy vissza. Én meg tárcsázom Sagat.

-A terv a helyén nemsokára nem fog működni a lift. Készülj.

-Csörrenj, ha elmész.

-Oké.

Bontom a vonalat. Nagy levegő és vissza a terembe. A várt látvány fogad. Ruki nyammog a szövegen, amit Aoi dugott az orra alá, a többiek készülnek.

-Menyetek előre – küldöm őket.

-Viszlát holnap – int búcsút Kai.

Uruha értetlenül pislog, ahogy Aoi kitolja őt is a próbateremből.

Még a gitáros után bólintok.

-El leszel? – kérdezem még Rukit.

-Persze, persze – int és már nem is figyel rám.

Kilépek a teremből, tárcsázom Sagat, várok hogy kettőt csengjen és kinyomom.

Az ott felejtett tisztító kocsiról lenyúlok egy fémnyelű seprűt. Azt hiszem ez meg teszi. Belépek a liftbe. Le a kocsi szinte. Ott kitámasztom a lift ajtót. És ezzel kész is vagyok.

-Ezt mért kellet? – kérdi mögöttem Ruru.

-Hogy két értékes zenész ne ölje meg magát – vonok vállat.

-Meddig akarod lent tartani a liftet?

-Addig, amíg Saga nem hív.

Viszont a basszeros sokáig nem hív. Inkább haza megyek. Már a kocsimba ülök mikor feltűnik a lépcső felől.

-Rei várj! – kiált és hozzám biceg.

-Haza viszel? – pislog nagyot.

-Persze – vonok vállat.

-Akkor esetleg azt a nadályizét is oda adod?

-Ott van a kesztyűtartóba – intek a műszerfal felé. – Hogy ment?

-Nem tudom, nem jött vissza azóta Pon.

-Ezek szerint el vannak? – nyugtázom és Saga házához vezető útra kanyarodok.

Az akció sikeresnek bizonyul. Ruki boldog. Saga meg örömtáncot járt nekem, mikor Nao meg dicsérte Pont, hogy végre lehet vele dolgozni. Persze az énekes sem tökéletes. Egyik nap nagyon lógó orral jön be. Aztán megint vidul. Néha szeretem ezt a kettőségét, néha meg nem értem.

Kamijo pov:

Végre egy nyugodt este. Csak azt nem tudom, mit kezdjek magammal. A vacsora megvolt, kocsmába menni nincs kedvem, egyedül amúgy is unalmas. A TV-ben sincs semmi normális műsor, dalt vagy zenét se tudok írni, mert nincs ihlet. Aludni még nem akarok, korán van.

- Unatkozooom… - morgom és elnyúlok a kanapén.

Alig ér fejem a párnára, kopognak. Felugrom és ajtót nyitok.

- Szia Ruki – mosolygom a pöttömre.

- Szia, nem zavarok? – kérdi bátortalanul.

Jaj, de aranyos ilyenkor.

- Dehogy, gyere be – tárom ki az ajtót.

Kicsit furcsa, hogy kopog, mert ha jól emlékszem, még mindig van kulcsa a lakásomhoz. Míg bemegy a nappaliba és leül a fotelba, hozok két sört. Az egyik üveget átnyújtom neki.

- Mi járatban? – térek a lényegre.

Van egy sanda gyanúm, miszerint nem a szexért jött. Akkor nem ülnénk és söröznénk, hanem már rég egymásnak estünk volna, talán már alattam könyörögne kéjes nyögések közepette.

- Kamijo, én… - elakad.

- Mondjad, nem harapok.

- Na persze, még hogy nem harapsz?! Nem tudod meddig kellett könyörögnöm Kyonak az alapozóért, hogy el tudjam tűntetni a fognyomaidat – méltatlankodik.

Nem tehetek róla, a képébe röhögök.

- Nem vicces – duzzog.

- Bocs, de az.

Mérgesen néz rám és inkább iszik a sörből. Mikor végre levegőhöz jutok, követem példáját.

- Remélem kiszórakoztad magad – még mindig duzzog.

- Na, ki vele, miért jöttél? – komolyodok meg.

- Azért mert… van valakim – vörösödik el.

Kis híján félre nyelem a sört. Mindenre számítottam csak erre nem. Nem is tudom, mit mondjak. Rukira nézek, aki kíváncsian, de félve pillant rám és várja a reakciómat.

- Gratulálok! Akkor ezek szerint elfelejtjük egymást – nézek rá.

- Ugye nem haragszol?

- Miért, kellene? Nem ez az első ilyen eset. Amúgy se járunk.

Megkönnyebbülve felsóhajt. Szóval ettől félt. A kis buta.

- Mesélj, hogy jöttetek össze? Nevet ne mondj, nincs közöm hozzá.

- Épp írtam egy dalszöveget, mikor bejött. Eléggé meglepett, hogy ott van, de beszélgetni kezdtünk, végül megcsókolt. A csókja nagyon édes, de félénk volt, mikor felbátorodott egyre többet akart. Nagyon aranyos srác! Hatalmas barna szemek, szőke haj, kissé gyerekes, de… érted mit akarok mondani?

- Persze, szerelmes vagy.

- Igen, ezért jöttem el hozzád, hogy… szakítsunk.

Megint mosolyognom kell.

- Chibi, ez nem szakítás, mert mint mondtam, soha nem jártunk. Ez csak alkalmi szex volt, vagy baráti segítség, nevezd, ahogy akarod. És nem ez az első ilyen eset, ez az általad nevezett szakítás. Mikor te jössz össze valakivel, mindig eljátszod ezt a cirkuszt.

- Tényleg?

- Igen.

Kicsit oldódik és zavarában megvakarja a tarkóját.

- Ha nem gond, mennék – toporog.

- Oké, légy boldog.

- Meg lesz. Oh, mielőtt elfelejtem – kotorászik a zsebében és felém nyújtja a pótkulcsokat.

Elmosolyodok és átveszem. Kikísérem váltunk még pár szót, aztán megy. Tényleg örülök, hogy talált magának valakit, akitől megkaphatja azt, amit akar. A mi kapcsolatunk a szexben kimerült.