Se veled se nélküled 5. fejezet

Reita pov:

Fejfájás kínoz, csendben tűrőm Ruki szidalmait, Kai aggodalmas pillantásait. Miután leszállnak rólam, folytatjuk a próbát.

-Te Ruki –szólok az énekeshez, mikor már szünet van – Elkérhetem Kamijo számát?

-Minek az neked? – csodálkozik rám.

-Tartozom neki – vonok vállat. Chibink csak néz, és nem érti a dolgot, de kezembe adja a telefonját. Kikeresem az énekes számát, megírom az smst és elküldöm. Szerintem ezzel letudtam a problémákat, megköszöntem neki, hogy haza segített, és nem hagyott magamra.

Alig állok neki a reggelimnek, amit inkább neveznék ebédnek, megcsörren a telefonom. Meg se nézem, úgy veszem fel.

-Hüm? – hümmögöm bele tele szájal.

-Na, mi van, élsz még? – nevet bele Kamijo.

-Ja – nyelem le a falatot, majd csendes fuldoklásba kezdek.

-Hé, ne halj bele egy beszélgetésbe – viccelődik a vonal túloldalán.

-Nem, semmi, csak épp kajálok – krákogom könnyes szemmel.

-Minden rendben Rei? – lép mellém Aoi.

-Ja, csak félre nyeltem – biztosítom.

-Van kedved inni majd? – kérdi Kamijo.

-Aha – gondolkodom – De ma későn végzünk – mélázok.

-Nekem mindegy, majd hívjál, ha végeztél, ha éjfél előtt vagytok, akkor még felveszem, utána már ne keress.

-Oké.

-A bőbeszédűséged vissz majd a sírba – nevet fel. Elköszönünk és bontjuk a vonalat.

-Ezek szerint lesz este programod – néz szúrósan Ruki.

-Lehet – vonok vállat. Még kicsit haragszik, mert megtudta, mi intéztük úgy, hogy találkozzon Hirotoval. Bár szerintem itt kevesebb az önbecsülésben esett kár, mint amekkora a boldogsága.

Persze a sörözésből nem lesz semmi, Ruki megint meghajt minket, Kai kikészül, csodálom, hogy a párja bírja egyáltalán, mindig fél hullán kerül haza.

-Gyere, haza viszlek – ajánlom.

-Nem kell, köszi – mosolyog és mintha egy enyhe pír is meg jelenne az arcán – Ma jönnek értem.

-Aha – fűzöm hozzá és megyek.

Otthon üresség fogad, mintha valami fontosat elfelejtettem volna. Ágyba bújok, és rá jövök. Nincs itt Sakura. Hirtelen csap le az emlékkép. Ahogy Sakura felhúzott orral távozik. Elment, hiánya ólomsúllyal szegez az ágyhoz.

Itt hagyott mikor én az életemet akartam megosztani vele. Na de milyen életet, mindent megkaphatott volna, amit pénzel mérni lehetett és még se volt elég neki, amit magamból adtam még hozzá. Valószínűleg csak amiatt volt velem eddig is, mert volt pénzem. A koncert, turnék és folyton bent északázások, a zene miatt. Meg kell, hogy értse ezt valaki, nekem a zene az első és csak utána jön minden más. Ez a megélhetésem, az életem értelme. A zene, ami itt lüktet belül. Még emlékszem mikor találkoztunk, akkor is már csak Reitát látta bennem, vagy akkor még látta Akirát is? Sötét gondolataim ellepnek, visszagondolva minden kapocsaltomat, amit a hírnevemnek köszönhetek? Vagy volt olyan is, aki rám volt kíváncsi és nem csak Reitára?

Nincs időm összezuhanni, mire a gondolatok végére érek, már csipog a telefonom, kelni kell, egy szemhunyásnyit sem aludtam.

A srácok látják, hogy valami nincs rendben, de nem feszegetik, úgy se mondom el ha faggatnak. Egy macsó nem panaszkodik.

Dél körül jön egy sms, hogy akkor a tegnapit akár pótolhatnánk és vigaszdíjként a nagy részegségem miatt meg hívhatnám egy üveg jóféle borra. Ezt erősnek tartom kicsit, de azt megoldhatjuk, hogy veszek neki egy jóféle bort és megisszuk négy fal között, hogy ne keljen megint szenvednie velem ha lerészegedem.

-Ruki meddig szándékozol kínozni minket? – kérdi Kai a dobok mögül vállát masszírozva.

-Mára kifujt a fejem – masszírozza az említett tájékát.

-Akkor esetleg befejezzünk? – kérdi Uruha.

-Igen – bólint legnagyobb meglepetésemre a Chibi.

Akkor mehetek vadászni egy jóféle bort.

Összeszedelőzködünk és megyünk a szélrozsa minden irányába. Az egyik boltban nem messze innen, vannak jó borok, azt veszem célba, közben tárcsázok.

-Otthon vagy? – szólok bele.

-Ja – nyammog bele.

-Pont kaja közben zavartalak, bocsi – szabadkozom – Akkor felugorjak hozzád a bocsánatkérésemmel?

-Gyere nyugodtan.

-Öm – körbe nézek – Hol laksz?

Persze kinevet, majd megadja a címét. Csak morgok. Miért kell kinevetni? Nem vagyok tökéletes, ezt mindenki tudja, nem véletlenül kerültem olyan állapotba. Minden ember esendő, még én is. Pedig aztán egy macsónak nem kéne annak lennie. Gyors vagyok és végzetes, a boltosnak csak kicsit vörös a feje miután végzek nála. Elvégre egy mindenki által vámpír hercegnek titulált bunkóhoz megyek, adjuk meg a módját.

Kaputelefonnál megállok és kikeresem a nevét. Hosszas böngészés után megtalálom és rátenyerelek a csengőre.

-Ki vagy? – morran bele.

-A télanyu, szerinted ki zaklatna a szabadnapodon? Reita vagyok – válaszolom csípőből.

-Gyere be – sóhajt nagyot. Megadja az emeletet és a lakás számot.

Szerencsére lift van, hát megyek.

Még mielőtt kopognék, kinyílik az ajtó.

-Mielőtt itt is rákönyökölnél a csengőre – homályosít fel. Beenged, levedlem gönceimet.

-Ezt neked, bocsánat meg vigaszdíj – adom át a szépen becsomagolt igen értékes borféleséget.

-Köszönöm szépen – hajtja meg magát. – kerülj beljebb, kérsz sört?

-Hát nem olyan gyilkos mennyiségben, mint múltkor.

-Nem csak sört ittál.

-Akkor mit ittam még? – előre félek a választól.

-Oh, majdnem az egész itallapot végig kóstoltad – a mosolya semmi jót nem ígér. Ezek szerint tényleg taccsra vágtam magam.

-Kösz azért – vonok vállat.

-Sokkal tartozol – morogja.

-Ezek szerint mondtam, és vagy tettem valami olyat, ami neked kellemetlen volt – vigyorodom el – De a te titkod marad, mert szinte semmire nem emlékszem az estéből.

Hozza a dobozos söröket, leülünk.

-Nem zavar? – mutatom fel a cigis dobozom. Csak int, hogy nem és rágyújtok. Kicsit döcögősen, de neki állunk beszélgetni. Kellemes a hangulat, valahogy így minden gond olyan távolinak tűnik, végre nem kell attól tartanom, hogy a cégnél rossz hírt terjesztenek rólam, ha elszólom valahol magam.

-Igen, most a banda nagy része egész boldog – gondolkodik el és körbenéz a lakásban. Követem tekintetét. Több kép van kint a csapattársairól, hébe-hóba felismerem egyikben az édesanyját, nagyon hasonlítanak.

Kamijo pov:

Lassan rendszer lett abból, hogy Rei átjön, mikor mindketten ráérünk. Az elején nem beszélt sokat, de sikerült rájönnöm mit kezdjek vele. Ugyanolyan, mint az öcsém volt gyerekkorában. Két kisebb testvér mellett hamar megtanultam hogyan faggassam őket, úgy, hogy ne tűnjek tolakodónak, és mindent elmondjanak. Szükség volt erre, mert Kenji és Liza mindig előbb hozzám jöttek, aztán a szüleinkhez.

Most is sörözünk és próbálom szóra bírni, de nem igazán megy. Végül csak elkezd valamit motyogni.

- Teljesen kikészítenek. Nagy a hajtás, és túl nagy a nyomás. Most is lesz egy koncertünk, két hét múlva, de semmi sem akar összejönni. Mindenki hisztis emiatt, nekem meg már az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot – morog.

Reita pov:

Itt ülök Kamijonál megint, és arról mesélek mennyire ki vagyok készülve, mikor Rukiba meg Kaiba bele bújik a kis ördög, és még a srácok is rá kontráznak. Elegem van ilyenkor legszívesebben elmenekülnék és az egész zenészesdit a falra kívánom. A rajongóktól is ki vagyok bukva. Oké kell, hogy zenélhessünk és megoszthassuk velük a zenénket, de mért nem elég a zenénk? Hagynak minket, kérem szépen békén. A múltkor is alig volt vége az interjúnak elkaptak minket, ha nincs ott pár biztonsági őr, tuti szétcincálnak. Most meg az egészet a selyemvámpírra öntöm, aki egykedvűen szürcsöli sörét és hallgat. Az ömlengés és panasz áradat után inkább öt hallgatom. A hangja valahogy meg nyugtat. Néha nem szeretek koncertre készülni, főleg ha az ilyen nagyszabású.

Készülni nem szeretek rá de ott lenni és zenélni a többiekkel azt már nagyon is jó dolog és nagyon is szeretem. Csak ne lennének az előkészületi feszültségek…

Kamijo pov:

Majd egy hónap telt el mióta Rukival „szakítottunk”. Azóta csak arról a másik srácról tud beszélni. Vicces, ha ilyen szerelmes.

Épp a Gazette koncertjére igyekszem. Az énekes nem tudja, hogy megyek, de nem is baj. Most nem miatta, hanem a zene miatt megyek. Kell egy kis kikapcsolódás. Gond nélkül bejutok és találok egy jó helyet, ahol tökéletes rálátásom van a fiúkra. Az emberek szerencsére nem ismernek fel. Talán mert eddig barna volt a hajam és tegnap lett szőkére festve. Nem tudom, de örülök neki. A srácok pontosan kezdenek. Alig szólalnak meg a hangszerek a rajongók szinte megőrülnek értük. Ruki mint mindig, most is remek formában van. Perverz és érzelmekben gazdag. Nem csak ő, hanem a basszerosuk is magára vonja a figyelmem. Teljesen más, mint mikor beszéltünk. Nem tűnik annak a beképzelt bunkónak. Bár… lehet, hogy nem is annyira lehetetlen alak, mint gondolom. Aoi elkezdi riszálni a csípőjét. Ohh anyám… ezek után senki ne mesélje be nekem, hogy ez a srác heteró, mert ezt még neki se hiszem el. Ő legalább olyan meleg, mint én, ha nem jobban. Ruru és a lila combvillantós ruhája, nem rossz, sőt, nagyon is tetszik. Jól áll neki és ezek a lábak…. Huhhhh, csábító. Akárhogy is, de Reita a legférfiasabb közülük. Az igazi nők bálványa.

A koncert egy részét a közönség soraiban élvezem. Az előadás legjavában itt vagyok, ám egy idő után elegem lesz. A biztonságiak felé oldalazok, párszor felmutatom a VIP jegyem és már hátul, a folyosókon megyek. A színfalak mögé érve, egy oda nem illő srácot pillantok meg a STAFF-osok között. Mellé lépve látom, hogy szinte ragyog a boldogágtól. Gyermeki rajongással figyeli Rukit. Jobban megnézve aranyosnak is mondható a srác. Szőke haj, barna őzike szemek, kissé gyerekes arc. Ő lenne Ruki szerelme? Meglehet, de semmi közöm hozzá.

- Nagyon jól játszanak, ugye? – fordul hozzám.

- Igen, mint mindig.

- Ruki most is nagyszerű. Olyan jó hangja van, ahogy énekel, a mozgása, az érzései…, fantasztikus.

- Ő már csak ilyen. Jól tudja kifejezni magát és tudja, mi kell a rajongóknak. Ő és a társai is nagyszerű zenészek.

- Bocsi, még be se mutatkoztam, Hiroto vagyok, az Alice Nine-ból.

- Kamijo.

Tovább figyeljük a Gazettét. Néha látom a szemem sarkából, hogy Hiroto miként figyeli az apró énekest. Szinte ordít róla, hogy szerelmes belé. Ezek szerint jól sejtettem, vele jár Ruki. Ahogy elnézem, jól megvannak együtt és az a lényeg. Aranyosan együtt. Nem sokára vége a koncertnek, jobb, ha lelépek. Nem akarom, hogy Ruki kellemetlenül érezze magát, mert én is itt vagyok. Nem teszem tönkre a boldogságát. Megszorítom Hiroto vállát, mire értetlenül néz rám.

- Vigyázz Rukira – mondom.

- Ezt, hogy érted?

Nem felelek, csak intek neki és elmegyek.

Reita pov:

Letántorgunk a színpadról, az öltözőben megjelenik Hitoto, mikor már nagyon lihegünk.

-Ruki ismersz valami Kamijo nevű fazont? – kérdezi óvatosan a gitáros.

-Igen, miért?

-Itt volt – ekkor érzem úgy, hogy a fülem elérte a falitükör méreteit. Kamijo itt volt, akkor mégis csak meghallotta a megjegyzésemet? De miért volt itt? Oké, hogy én hívtam, meg minden, de akkor is.

-Olyan volt, mintha rám bízott volna – motyogja még Pon, erre Rukitól kap egy hatalmas mosolyt és cuppanós puszit a homlokára.

Szerintem jól tette az énekes, hogy már elment. Nem lett volna jó, ha Rukihoz is bejön. Mondjuk, még mindig nem értem tisztán a kapcsolatukat. Nagy nehezen kihámozzuk magunkat a cuccunkból. Kapok egy smst, hogy „jók voltunk” Kamijotol. Csak mosolyogni tudok rajta.

Kamijo pov:

Miért van az, hogy ahányszor ide jövök, mindig eltévedek? Miért nem tud egyszer elém jönni ez a barom, ha már iderángat? Ezt még megbánod Gackt. Könnyű mondani, hogy nem téveszthetem el a stúdiót, meg a rádiószobát, de akkor is! Emelje fel a formás seggét és jöjjön elém. Ha legközelebb akar valamit, jöjjön ő hozzánk és találja meg a termünket. Néha nagyon tudom utálni.

Végre megtalálom azt a nyamvadt rádiószobát, ahol az a majom már vígan olvassa fel a leveleket. Veszek két mély levegőt, lehiggadok, hogy ne egyem meg azonnal. Azt ráér az interjú után. Előbb a munka, aztán a szórakozás.

Mint mindig, be nem áll a szája és árad belőle a hülyeség. Egy komoly mondatot nem váltunk az egész beszélgetés alatt. Nem baj, néha kell ilyen interjú. Negyed óra múlva végzünk és Gackt kikapcsolja a mikrofonokat.

- Azt hittem nem érsz ide – dől hátra.

- Egyszer igazán megtehetnéd, hogy elém jössz, akkor nem tévedek el.

- A vámpírok nem a tájékozódási képességükről híresek, vagy csak te vagy ilyen?

- Igazán köszönöm, nagyon kedves vagy. De mivel jól elszórakoztattál, kivételesen megbocsájtok neked és nem eszlek meg.

- Micsoda kegy – sóhajt színpadiasan.

Válaszként hatalmasat ásítok. Az utóbbi két hétben nem igen volt időm aludni.

- Gyere, igyunk egy kávét – áll fel.

- Nem kell kétszer mondani – követem.

Végig megyünk a folyosón és egy ajtón nyit be.

- Mivel nincs elegáns kávézónk, így hercegségednek meg kell elégednie a pihenővel – invitál az énekes.

- Tökéletes – vigyorgok.

De nem vagyunk egyedül, itt van a Gazette is. Intünk nekik. Gacktot felismerik, rám csak furcsán néznek. Cigire gyújtok és megkapom a feketémet.

- Mit keresel itt? Nem is mondtad, hogy jössz – terem előttem Ruki.

- Gackt hívott egy interjúra - mondom két korty között – Jut eszembe, ezt neked hoztam – veszek elő a kabátzsebemből egy CD-t.

- Mi ez? – pislog a chibi.

- A legújabb kislemezünk, holnapután lesz csak a boltokban – mondom.

A Gaze többi tagja is ide sereglik, hogy megnézzék énekesük szerzeményét.

- Én nem kapok? – háborog Gackt.

- De, csak az első Rukit illeti. Kettőtök közül neki van elsőbbsége – adok neki is egy lemezt.

Chibi felém villantja hatalmas mosolyát, mire én önelégülten elvigyorogok.

- Önelégült köcsög – kuncog Gackt.

- Én is szeretlek – mondom.

A másik banda furcsán méreget minket, nem értenek semmit.

- Nem is tudtam, hogy ismered Gackt-sant – néz nagyot Aoi.

- Nem kérdeztétek – nem tudom levakarni a vigyorom.

- Kit ismersz még innen? – pislog nagyot Reita.

- Csak őt és titeket – mutatok vendéglátómra és megiszom kávémat.

- Kár, hogy ilyen ritkán jössz. Jó lenne többször beszélgetni – gyújt cigire vendéglátóm.

- Ja, megint az lesz, hogy te beszélsz és beszélsz, én meg csak dísznek leszek jelen.

- Lehet, de igazán szép dísz – perverz mosolyra húzza ajkait.

- Kapd be.

- Vedd elő – nyal végig ajkain.

- Itt nem. Nincs ingyen pornó.

- Akkor gyere – ragad karon és húzna kifelé.

- Azt már nem.

- Miért? Mi fontosabb nálam?

- A holnapi fotózás.

- Akkor ezt még bepótoljuk.

- Megbeszéltük.

Oldalra sandítok, hogy erre vajon mit reagál a Gazette. Nem csalódok, a várt hatás nem marad el. Mind az öten falfehérek és készülnek kiesni a szájukon. Bár Ruki inkább azért meglepett, mert erről nem tudott. Gackt és én egyszerre nevetünk fel.

- Ti… ti együtt vagytok? – nyögi Kai.

- Nem, csak hülyéskedünk. Gackt nem érdemli meg a seggem – vigyorgok.

- Igazán sajnálatos, mert formás segged van – sóhajt színpadiasan és megmarkolja a hátsóm – Mit tehetek, hogy megkapjam?

- Bocs, de nem vagy az esetem – legyintek.

Szegény, egy szót se tud mukkanni.

- Van az így, nem lehetsz mindenkinek a vágyálma – mosolygok rá titokzatosan.

- És neked mi az eseted?

- Titok – rá nézek az órámra – Viszont, mennem kell, mert még van dolgom. Kösz mindent, sziasztok – intek a társaságnak és megyek.