Egymás mellett 2: 6. fejezet

Ueda pov

Sikeres haza érkezésem után, sikerül Kaorut is kikúrálnom a megfázásából a tudta nélkül. Nem egy egyszerű dolog, de megoldható. Például megkérem, maradjon itthon egy napra, mert elég cefetül néz ki és nem ártana neki egy kis alvás. Cukor ízű gyógyszert kap a torok fájására. Valamint egészséges kosztot. Toshiya felhív, hogy mit tettem Kaoruval.

-Bocsánat – szabadkozom – de nem hagyhattam, hogy betegen dolgozzon.

-Te… te észrevetted?

Nem értem a meglepettségét, de megköszöni, amit tettem és vidáman búcsúzik.

Ezek után a hosszított hétvégének vége és Kaoru mehet már jó közérzettel dolgozni.

Alig pihenjük ki a turné fáradalmait, máris mehetünk interjúra, fotózásra és persze ne maradjon ki a következő kislemez ötlete, amihez minden új fontos és halaszthatatlan dolgot el kell intézni.

A legújabb velünk készült interjút olvasom, mikor Kaoru fáradtan érkezik haza. Nagyon késő van, én is csak azért olvasok még, mert Kazuya megkért ezt mindenképpen olvassam el.

-Jó estét – köszönök neki.

-Megjöttem – sóhajt. Már csak rutinból veszi le a cipőjét és megy a dolgozószobába. Mondjuk szokásával ellentétben, azonnal kijön és lezuhanyzik.

Már tisztán egy száll törülközőben meg áll előttem.

-Bárki bármit akar hagy aludni – dörmögi – Nagyon fáradt vagyok holnap szabadnap. Semmi nem érdekel délután mit szónál… - itt elgondolkodik – Egy film?

-Rendben – mosolygok töretlenül.

Elvánszorog az ágyába. Furán melegem lett hirtelen. Miért? Eddig is kötődtem Kaoruhoz, de hogy simán attól, hogy egy törülközőben mutogatja magát máris így érezzek. Inkább bemenekülök a szobámba. Ágyban se sokkal jobb, előveszem a cikket. Alig érek a végére elnyom az álom.

Reggel kicsit el is aludtam magam.

Kazuyával telefonon kitárgyalom a cikket és irány a konyha. Hasam éhesen jelzi ideje reggeli után nézni.

Kaoru szobája csendes, biztos nagyon fáradt. Egy reggeli miatt nincs értelme felkelteni. Majd bőséges ebéddel zavarom. Tényleg boltba is le kéne menni, hogy el is készíteni. A feladat adott már csak meg kéne valósítani. Nagy nehezen öltözök és megyek. Könnyű ebéd, de kiadós is legyen. Na meg csak melegíteni kelljen.

Alig készülök el vele Kazuya hív, hogy nemsokára próba. Nagy levegő és elpakolok. Ekkor valaki rátenyerel a csengőre. Ki lehet az ilyenkor?

Rohanok ajtót nyitni és legnagyobb meglepetésemre Kyo az. Mit se törődve azzal, hogy ott állok, berombol. Kaoru ajtaja előtt érem utol és mielőtt dörömbölni kezdene, elé állok.

-Kaoru arra kért, hogy senki ne zavarja.

-Ez engem nem érdekel – mordul – Azonnal beszédem van veled te lusta dög – azzal akárhogy ellenkezem neki lök az ajtónak. Majd kis dulakodás után sikerül lefognom. Sajnos túl hangosak vagyunk, mert nyílik az ajtó.

-Kuss legyen – dörren és becsapja maga mögött az ajtót. Kyo kitépi magát szorításomból és a konyhába trappol. Követem. Most meg mire készül? Kávét főz, bögrét keres. Kezébe adom Kaoru reggeli bögréjét, meg előveszem a cukrot és a tejet. Tegnap nem evett semmit így nem tesz jót neki a teljesen feketekávé.

-Nem issza tejjel – morog Kyo.

-De, főleg ha este nem evett semmit – azzal cukrot is teszek bele, meg némi kakaóport.

-Ezt meg is issza?

-Ha azt akarod, hogy felébredjen, igen – azzal bele öntöm a feketét, végül rá a tej, összekeverés, és a kezébe nyomom.

-Ezt nem hiszem, hogy meg issza.

-Minden átdolgozott éjszaka után ezzel kel – érvelek – Csak tudom, hisz én készítem neki el reggelente.

A hűtő felé fordulok. Még hallom, ahogy a szobába megy. Morgás némi szóváltás bár nem értem, de tudom, hogy nem szereti, ha ilyenkor felkeltik. Elkészítem a szokásos szendvicset, kikészítem az asztalra.

Kaoru pillanatokon belül megjelenik, mogorván és leül a szokott helyére, tányérja mellé rakja bögréjét.

-Bocsánat – hajtom le a fejem – Próbáltam megállítani.

-Nem baj – legyint és falatozni kezd. Kyo az ajtóból tátott szájal figyeli az eseményeket.

-Jól sejtem, hogy egyelőre lőttek a filmnek? – kérdezem óvatosan.

-Igen.

-Akkor én kicsit lelépek, hogy ne zavarjak. Úgy is megbeszélésem lesz – sóhajtok és megyek. Összeszedem a cuccom és még elköszönök. Ott hagyom őket.

A próbán nincs sok meglepetés. Megbeszéljük a fellépő cuccokat, ugyan sok bele szólásunk nincs. Aztán egy kis gyakorlás és mehetünk is haza.

Semmiségnek tűnik, mégis leszív teljesen. Főleg ha hat órát egyfolytában táncolunk. Haza érkezve meglepetésemre Kyo még mindig ott van. Azt hiszem most jobb ha nem vagyok itthon. Szobámba vonulva felhívom Kazuyát.

-Mond – kérdi fáradtan.

-Nem lenne baj ha nálad aludnék ma este?

-Miért?

-Kaoru dolgozik és itt van egy barátja nem akarok zavarni.

-Gyere.

-Kösz.

-Csak siess, mert mindjárt elalszom.

-Igyekszem – nevetek.

Vonalbontás után rohanok pakolni. Nem kell sok minden csak egy váltó ruha. Meg a fogkefém.

-Elnézést – szakitok félbe egy épp folyó beszélgetést.

-Igen? – néz fel Kaoru.

-Megyek, egy barátomnál alszom – mosolygok rá – Vacsora a hűtőben csak meg kell melegíteni, de egyétek meg mert ha jól gondolom egész nap nem ettetek – azzal megyek cipőt húzni.

-kinél alszol? – hangzik még Kaoru hangja mögülem.

-Kazuyánál – felelem és kalapot nyomok a fejemre. – Jó munkát – köszönök el és megyek.

Kame már türelmetlenül vár.

-Ha már átjöttél, készítünk valami kaját? – kérdi, miután leülünk a nappaliban.

-Persze.

Vacsorakészítés, evés, fürdés és már csak az ágyat szeretném meg a párnát a fejem alá.

-Jó éjt – köszön el Kazuya és megy ö is aludni.

Nincs erőm válaszolni. Túlfáradt vagyok, amint magamra igazítóm a takarót máris alszom.

Kaoru pov

Mióta Ueda itthon van, minden olyan, ahogy szeretem. Az egyetlen, aminek nem igazán örülök, hogy azonnal kiszúrta a kis megfázást, és kényszerpihenőre ítél. Átveszi Shinya mániáját, egészséges életmód és társai. Még a cigimet is elkobozta, mondván:

- Nem tesz jót. Így is alig kapsz levegőt!

Ezen kívül az esti sör is felejtős, mert hideg, ami nem tesz jót a torkomnak. Nem szeretem, mikor megmondják mit tehetek és mit nem. Uedának ezt eltűröm, és csak morgok. Egy nap szabadság után újra a munkába vetem magam.

Megint késő este esek haza. Lefürdök, és megkérem Tatsuyát, hogy ne ébresszen fel. Holnap pihi van, szóval aludhatok. A nap első felében nem leszek aktív, így este megnézünk majd egy filmet. Jó lesz. Alig kerülök vízszintesbe, alszom.

Számomra túl hamar dörömbölésre kelek. Alig látok, de kitámolygok a szobából, és nem túl kedvesen rámordulok a zajongókra, majd újra elnyúlok az ágyon. Már majdnem visszaalszom, mikor kávé illata csapja meg az orrom.

- Ilyen is ritkán van, hogy én előbb fent vagyok, mint a nagy Leader-sama. Hoztam valami kávénak nem nevezhető löttyöt, amit elvben megiszol. Az a kis mitugrász csinálta.

- Mit akarsz? - nyöszörgök, és pislogok párat, hogy lássak.

- Ha felébredtél elmondom.

Kelletlenül felülök, és elveszem tőle a bögrét. Kikómálok a konyhába, ahol már ott a reggelim. Mivel itt van idegesítő és akaratos törpém, így el kell halasztani a filmezést. Nem örülök. Pihenni akartam, erre most itt van Kyo. Ueda elmegy.

- Mondd, mit akarsz? – kérdezem már éberen.

- Van pár ötletem, amit meg akarok beszélni veled – csillog a szeme.

- Nem ért volna rá?

- Nem – elkezd kotorni a táskájában

Lapokat ad a kezembe, hogy olvassam el. Szövegek… nem is akármilyenek. Azonnal feledem minden haragom, és kihozom a laptopot, meg a gitáromat. Megbeszéljük az elképzeléseinket, lepengetem a hangokat, ő énekel. Ha nem jó, újra átgondoljuk. Amit jónak ítélünk, gépen megírom a kottát mind két gitárra, basszus, de a dobot nem tudom. Így is jól hangzik. Kipróbálok még egy változatot, és Kyo azt is elfogadja. Ezzel el is megy a nap. Kyo további terveit beszéljük át, mikor Ueda hazatalál. Szinte azonnal el is megy. Morgok egy sort. Nagyon nem így terveztem a napom. Ezt még visszakapod Kyo.

- Éhes vagyok, van valami kaja? – pattan fel énekesem.

Sóhajjal követem a konyhába. Megvacsorázunk, majd elmosogatok.

- Meddig maradsz? – kérdezem.

- Akár itt is aludnék, úgy is sok ötletem van még.

- Felejtsd el. Elég volt belőled mára. Ugye tudod, hogy tönkre tetted a szabadnapom?

- Miért? Mit csináltál volna?

- Tatsuyával megnéztünk volna egy filmet.

Elgondolkodva morog magában. Nem hiszem, hogy bántja a dolog, de ő már csak ilyen. Megszokhattam volna. Jó lett volna kicsit pihenni. Majd legközelebb… hányszor mondtam már ezt, de sose lett belőle semmi. Mindig csak legközelebb. Hazugság. Kyo végül úgy dönt, hazamegy. Lefürdök, és elteszem magam holnapra. Nagyon bánt, hogy csalódást okoztam Uedának, pedig nagyon nem akartam.

- Jóvá fogom tenni – ezzel az elhatározással alszom el.